2013/2014 II. félév

KERESZT-SZÁL – A szakrális keresése a grafika kifejezőeszközeivel
Grafikák, festmények, illusztrációk Magyar Krisztina grafikusművész munkáiból
2014. március 4.
 
A Sapientia Könyvtári Esték keretében 2014. március 4-én este 6 órakor Magyar Krisztina grafikusművészt láttuk vendégül.
  
Bemutatkozás
   A legutóbbi évtizedet tekintve magát leginkább egy grafikus-, illusztrációs-, illetve tervezőmunkát otthon végző édesanyaként meghatározó Magyar Krisztina – férjével és 4 gyermekükkel egy Budapest melletti községben élnek – építész és grafikus végzettséggel is rendelkezik. (1996-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles építészmérnökként, 2002-ben a Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Szakán grafikusművészként szerzett diplomát.) Életében, munkáiban e két alap-irányultság sokszor találkozik. (Pl. épületekhez készített művészi igényű látványtervek, építészeti témájú grafikák, kápolnába tervezett üvegablak.)
   Munkái természetére és anyagára is jellemző a nyitottság és sokféleség. Tervezői munkák az esküvői meghívóktól és közös monogramtól kezdve a térbeli Budapest-képeslapig; lakásbelsőn, bútoron, kályhán át a templomburkolatig, -kapuig, síremlékekig; némi építészeti tervezés és látványtervezés; 9 év illusztrációs munka a Képmás Családmagazin gyermekoldalán, 2011 óta az Élő kenyér gyermekújságban (címlap, belső oldalak, weboldal képei); 5 gyermekkönyv, címlapok, borítók, igekártyák és emléklapok. Villanásnyi, képes ízelítőt kaphattunk ezek összességéből.
   E rövid, vázlatos bemutatkozás után vendégünk bevezette az est hallgatóságát a mai napra választott témájába, mely az est címét is ihlette.
 
A vonal szeretetéről
    Kereszt-szál: mi mindent is jelent ez a két szó ezen az estén?
A legelejéről kezdtük, a kezdetektől, a „szál”-tól, mint vonalként is értelmezhető fogalomtól (a szál legegyszerűbb sík-vetülete), és a vonalhúzástól, ami az emberi élet első örömteli önkifejezéseinek egyike. A vonal, a vonalhúzás öröme kiskora óta kíséri vendégünket is, mondhatni: jó barátok. A vonal alapvetően pozitív kategória számára – mindig vezet valahova, még ha aktuálisan épp meg is áll a kéz vonalhúzás közben: a szem, az agy folytatja, továbbgondolja, ahogy oda-vissza hatnak egymásra. Csak elindulni tud ilyen értelemben, befejeződni nem: mint a teremtés.
 
Firkák, rajzok, illusztrációk
   Természetesen a figurális irány volt az elsődleges, főként az emberábrázolás, az arcok és maga az Ember, mint a másik örök, szeretett téma, akár élő, akár emlékbeli, akár fiktív a modell. A fiktív portrék, arcok, sokszor igazából belső portrék, belső történések vagy lelkiállapotok kivetülései. Ahogy egy kézmozdulat vagy testtartás, gesztus is beszédes lehet, ezek a rajzok is „beszélnek”. Az illusztrált mesék fiktív arcai mind mesélő arcok. Van, amikor később nyer mélyebb értelmet egy benső indíttatásból rajzolt fiktív kép. És van, amikor imádsággá lesz a rajz. Mai napig a „firka”, mint műfaj – ha lehet így nevezni – áll a legközelebb szívéhez, ebben a legszabadabb.
 
Élet-szőttes
   Ha a szál: vonal, akkor a kereszt-szál: vonal, amely keresztez, átfűz, átköt. (Kereszt: legegyszerűbb értelemben két vonal, amely egymást keresztezi. Megjelöl, kijelöl. Ha összekapcsolódnak a vonalak, akkor megerősít.)
   De kereszt-szálként értelmezhető az életünket, mint szövetet összetartó, benne hol látható, hol láthatatlan szálként húzódó Gondviselés is: a transzcendens irány, amely a végtelenbe fut, és mindenki életében ott rejlik, mint hívás és lehetőség. Itt jelent meg az „élet-szőttes” kifejezés, mint alap-metafora, melyet értelmezve körüljártunk. A „fix” felvetőszálak, mint a földi életben kinek-kinek megadatott keretek, idő; majd a „végtelen” kereszt-szál, ami ezeket átszőve összefoghatja, teljessé teheti, a végtelenbe kötheti, így más dimenzióra nyithatja fel. Csak odaátról látható a szőttes teljessége, „színe”, s hogy egy-egy göcs, vagy csomó mikor, miért történt – innen sokszor úgy érezzük, csak a fonákot láthatjuk, csak sejteni lehet, hogy valójában mindennek helye van a szövetben, még az innen csúfnak tűnő hibáknak is. Ismert, hogy a keleti szőnyegszövők szándékosan ejtenek hibát, hogy ezzel is kifejezzék: csak Isten a tökéletes. A szövéstan megkülönböztet erősebb és gyengébb szövésmintákat, aszerint, hogy a keresztszál mit tesz: kikerüli, átugorja, vagy alaposan, erre is-arra is átjárja a hosszanti szálakat. Minden lehetséges találkozás egy-egy csomópont lehet, vagyis egy-egy kis kereszt. Jobb ezeket nem megkerülni, mert ezek lesznek a legerősebb pontjai a szövetnek, ahogy utólag visszanézünk. A függőleges szövőszéknél keresztfának hívják a felvetőszálakat síkba rendező tengelyt…
   A 139. Zsoltár 13. fejezetének 15-18. verse mondja az Atyaistenről: „Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. (…)  Létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírtad őket.” Jó keresni és megpróbálni megláttatni Azt, aki rejtetten, mintegy a mélyben szövi életünk szőttesét, jó egyre több helyen áttűnni hagyni Őt a felvetőszálak között, a művészeti munkákban is.
 
Grafikák 
  A Képzőművészeti Főiskolán töltött évek alatt a figurális ábrázolás mellett fokozatosan észrevehető volt egy rendeződés, leképeződés, strukturálódás – Genezis és Fák litográfia-sorozatok –, melynek végén talált rá a függőlegesre – mint meghatározó főtémára –, és a vízszintesre – mint az előző szükséges kiegészítőjére, ellentétpárjára, feloldására –, s ezek transzcendens vetületére. A függőleges irány meghatározó szereppel bír a földi viszonyok között (emberre, állatra, növényre egyaránt, ahogy ezt sok érzékelés-kutatási eredmény is igazolja), a vízszintes iránnyal együtt pedig nemcsak egymás ellentétpárjai, hanem egymás kiteljesedési lehetőségei is. Egymás kereszt-irányai, melyek a valóságos keresztben is ott vannak, kibontható és életünkre vonatkoztatható belső jelentéstartalommal. Horizontális és vertikális, racionális és transzcendens, ember és Isten: teljes különbözőség és találkozás, szoros együttlétben, egymásrautaltságban.
 
Kereszt-utak
   A Kereszt-utak diplomasorozat (Kereszt-utak – lineáris utak a „fent és lent” koordináta-rendszerében) ezt a viszonyrendszert vizsgálja, megjelenítve egy nonfiguratív keresztút képeit. A technika itt hidegtű: áttetsző dúcokon mechanikus kézi karc, fekete, vörös, szürke és fehér „színek” (igazán csak a vörös a valóságos szín, Krisztus vérének megjelenítőjeként). A transzcendensnek, mint a függőleges vonalhálóban megjelenő vetületnek a földi vetület, a vízszintes irány lett a szükséges társa. Ezek egymásra való hatásait, áthatásait fürkészi a sorozat, a vizsgálódás alapszavai: áttűnés, átszűrődés, fény-függöny, a két irány párbeszéde. Van, ahol a vízszintes már egészen csendesen, csak úgy jelenik meg, hogy mint vonal, nincs is: nem más, mint a függőlegesek hiánya, szünete. Itt Simone Weil gondolatai (Nehézkedés és kegyelem) és Pilinszky János versei segítettek szavakba önteni azt, ami zuhanásról-felemelkedésről, életről-halálról, alámerülésről-feltámadásról még talán kimondható, elmondató.
   Keresztútként értelmezve a képeket, ott a rejtett kereszt mindegyikben. Minden egyes „kereszt-metszet” egy-egy szimbolikus gyújtópont, origó. Meghatározó történések helye, ahol az előbb említett szélsőértékek drámai módon találkozhatnak. (Keresztény ember számára megváltásának helye a kereszt, ahol a Szeretet legyőzte a halált.) Ha szembeállunk vele, kapcsolatba lépünk vele és hagyjuk, hogy hasson ránk, létrejöhet egy anyagtalan harmadik tengely is a térben, a sík két fő irányának dimenziójából kilépve: a kereszt és a szemlélő közötti kapcsolat tengelye. (Soha ne pusztán a keresztet szemléljük, hanem az itt megtörténő önátadást és Szeretet-tettet, az értünk ezt cselekvő Személyt.) Ez a tengely személyenként más és más, élő, egyedi és egyszeri, saját úttal, saját válaszokkal.
 
Irgalmas Krisztus üvegablak
   A szálakból szőtt képi világ egy egészen más kontextusban folytatódhatott 10 évvel később: a sokszínű síküveg matériája adta az alapanyagot és a csíkokra bontódó jelleget egy nagyméretű, 30 m2-es szakrális munkához – 2013-ban adták át a Szent Margit Gimnázium kápolnájába tervezett nagyméretű üvegkompozíciót, egy hármas szentélyablak-együttest. A megvalósult terv látszólag nagyban különbözik az előbb megismert függőleges vonalzuhatagtól. Mégis, a gondolat lényege, magja változatlan, csak  perspektívába helyezi át a vonalrendet egy végtelenbe helyezett fókuszponttal, így a párhuzamosok sugárkoszorúvá válnak. A „fent és lent” leképezés helyett a „végtelen és egészen közeli” él itt, belépéskor az érkező szinte egy erőtérben találja magát.  A kompozíció gyújtópontjából ugyanis számtalan sugárnyaláb járja át a szentélyképet, mintegy átlépve a közbenső pilléreken, egybekötve a három ablakot, mindenhonnan középre vezetve a tekintetet. A kezdeti, a pályázatot megnyerő terven egy egyszerű, metszett üvegből készült fény-kereszt állt ebben a gyújtópontban. Később a megbízók kérésére az Irgalmas Krisztus alakja, illetve maga az isteni szív került ide, melyet átszúrtak a kereszten, így lett a végtelen Szeretet jelképe és az irgalom forrása (kiáradó vér és víz, élet és lélektisztulás, vörös és fehér fény-nyaláb). A végtelenbe vonzó perspektivikus hatás, az üveg áttetszősége és a színek összjátéka folytán a visszajelzések szerint itt valóságos dimenzió-kinyílást élhet át a szemlélő: az ablak anyagtalanná válik, már nem is szentélykép, inkább feltáruló ajtó – s ez volt titkon a tervező reménye is. A kép közelebb hív, s közeledésünk közben az ikonszerű Krisztus-alak, a királyi, méltóságteljes Istenember is változik: ahogy a vonások pontosodnak, egyre inkább életre kelnek, az arc megnyílik és egyre inkább szeretetteljessé, bizalmat sugárzóvá válik.
 
Zárszó
    „KERESZT-SZÁL” címmel tehát összefoglalást és válogatást kaptunk a művész életének eddigi állomásairól. A különböző, látszólag egymást keresztező, valójában egymást kiteljesítő, meghatározó irányok nyomában haladva, azt az összefogó, végtelen, transzcendens szálat kerestük és szemléltük, amely személyes hite szerint „mindannyiunk élet-szőttesének alapszála”.

2014. március 4. 

Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 1052 Budapest, Piarista köz 1. - Kapcsolat - Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF Program biztosítja.