2012/2013 II. félév

Keretbe zárt hit – A vallási képregények világa
Előadó: Tálosi András
2013. március 12.

Annak ellenére, hogy a képregény-olvasók tábora szűk, mégis sokan voltak kíváncsiak Tálosi András előadására 2013. március 12-én, az idei év első Könyvtári estéjén. A képregény, mint műfaj megjelenése végig vonul az emberiség történelmén.

A pontos definíciót azonban nehéz megadni. A képek segítségével elmesélt történeteket az irodalom és a képzőművészetek közé helyezik a rajzolók, a többi művészeti ág ezt a műfajt azonban „mostohagyerekként” kezeli. Eszköztára jól meghatározható: egymást követő képkockákkal dolgozik, a szövegbuborékokban elhelyezett - lehetőleg minél kevesebb - szöveg betűmérete nyomatékosító. A képkockák mellérendelő viszonyban állnak egymással, minden oldal utolsó kockája kulcs fontosságú, további lapozásra ösztönzi az olvasót.

Az első, letisztult képregényforma már a XIX. század végén megjelent Amerikában, majd az egysoros történeteket egy az egyben átvették Európában is. Magyarországon sokáig tiltott volt a képregények publikálása. Először a Pajtás, a Füles újságokban találkozhattak velük az olvasók, a cél azonban az „olvasásra nevelés” volt, ezért a nálunk megjelenő képregények sok-sok szöveget tartalmaztak, túlzsúfoltakká váltak. Inkább irodalmi adaptációkról beszélhettünk, ahol épp maga a képpel mesélés vesztette el eredeti jelentőségét.

A történeti bevezetés után a vallásos tartalmú képregények jellemzőit mutatta be az előadó. Kézbe vehető könyvek, kiadványok segítségével ismerkedhetett a hallgatóság a spirituális tartalmú, az életrajzi képregényekkel, illetve a bibliai témájú feldolgozásokkal.

A bemutatott művek - az elaődó értelmezése szerint - sok esetben nem váltak igazán képregénnyé, inkább illusztrált szövegként határozhatnánk meg azokat. A jó képregény nem idealizál, nem rejteget – akár a kegyetlen eseményeket is direkt bemutatja. Minden esetben kevés szöveggel a kép, a rajz viszi előbbre a történetet és tartja ébren az olvasó-néző figyelmét. Az izgalmas kalandozás e sokunk előtt talán ismeretlen világba egy kötetlen beszélgetéssel zárult.

Egy szokatlan találkozás
Előadó: Yvon Bec, Myoken
2013. április 9.

2013. április 9-én Yvon Bec-nek, szerzetesi nevén Myoken mesternek, a Mokuso Zen Ház vezetőjének előadásában egy kortárs francia keresztény gondolkodóval ismerkedhettünk meg.

René Girard (1923–) neve és munkássága még csak kevésé ismert hazánkban, jóllehet a francia gondolkodó csaknem harminc kötetet jelentetett meg, valamint számos külföldi egyetemen kutatják és vitatják gondolatait. Girard az Amszterdami Vrije Universiteit, az antwerpeni UFSIA, a Padovai Egyetem, az Inssbrucki Egyetem Hittudományi Fakultása, a Montréali Egyetem és a skóciai Saint Andrews Egyetem tiszteletbeli doktora, 2005-től a Francia Akadémia tagja. Munkássága megihlette a John Templeton Alapítvány kutatási programját, fölkeltette az emberi utánzást vizsgáló pszichológusok és neurológusok érdeklődését, alkalmazást talált a közgazdaságtanban, teológiai körökben is ráirányult a figyelem, sőt a 2003-as év Nobel-díjasának, J. M. Coetzeenak az írásaira is nagy hatással volt.

Girard eredetileg történelmet tanult Franciaországban, majd az Amerikai Egyesült Államokban. Tanári munkája elején azonban irodalommal kezdett el foglalkozni. Innen elindulva fejlesztette ki úgynevezett mimetikus elméletét, amely az utánzás és az erőszak témáját kapcsolja össze. Munkássága alapvetően a filozófiai antropológia hagyományához tartozik és igen széleskörű alkalmazásra talált a legkülönbözőbb embertudományokban.

A mimézisről, az utánzásról már a legelső görög bölcselők, így például Platón és Arisztotelész is gondolkodtak, azonban Girard volt az, aki fölismerte ennek központi jelentőségét. Az utánzás vágya (le désir mimétique) ugyanis alapvetően jellemző ránk, emberekre. Közismert körülmény, hogy az utánzásnak köszönhetően tanulunk meg beszélni, érzelmeinket kifejezni, beilleszkedni a társadalomba. Girard azonban rámutat arra, hogy minden vágyunkat alapvetően másoktól kölcsönözzük. Például azért megyünk el ebbe és ebbe az étterembe, mert a többiek is odamennek; azért vesszük meg a legújabb ruhadarabot, mert az divatos; és így tovább.

Így azonban hamarosan mások versenytársának találjuk magunkat, azaz a mimetikus versengés állapotában, hisz az utánzás miatt ugyanazt szeretnék csinálni (pl. színészek lenni), ugyanazt akarjuk megszerezni (pl. ugyanazt a személyt megnyerni házastársnak), mint a másik. Ily módon minden emberi konfliktus a mimetikus vágyból ered.

A bűnbakképzési folyamat lehetővé teszi, hogy egy, a mimemtikus versengés miatt válságban lévő közösségben az erőszak ne robbanjon ki. A másik, a kívülálló, az idegen föláldozása által helyreáll az egyensúly. E folyamatból forrásoznak tehát a vallási áldozati rítusok, s ez alapozza meg az emberi kultúrát. A vallás ily módon a kezdetektől szükséges volt az emberi társadalmak fejlődésében, segítségével a mimetikus versengés erőszakosságát korlátozni lehetett.

Végül, a Biblia abban különbözik a többi vallási szövegtől, hogy fölmutatja az itt fölsorolt három fogalmat és leleplezi a bűnbakképzést.

Mindezekről az itt csak vázlatosan jelezett gondolatokról remélhetőleg hamarosan alaposabban tájékozódhatunk a Lisztes Gábor fordításában készülő kötetekből, amelyek Girard és egy tanítványa írását teszik majd a magyar közönség számára elérhetővé.

Török Beáta  –  Bakos Gergely OSB

Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 1052 Budapest, Piarista köz 1. - Kapcsolat - Impresszum
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF Program biztosítja.