Rektori köszöntő
Tíz évvel ezelőtt egyesítették teológiai főiskoláikat a bencések, a ferencesek és a piaristák, így jött létre a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola. A ’90-es évek végén a szerzetesi főiskolák integrációját az Apostoli Szentszék A szerzetesi intézmények közötti együttműködés a képzésben című instrukcióval (1998. XII. 8.) szorgalmazta, s ehhez a magyar állami törvények is kedvező körülményeket teremtettek. A három rend elöljárójának kérésére a Szerzetesi Kongregáció 1999. október 27-én megalapította a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát, és jóváhagyta a szabályzatát. Az Alapító Okirat szerint a főiskola a szerzetespap növendékek számára létrehozott Teológiai-Filozófiai Intézetből, illetve a szerzetesnővérek és laikusok képzésére szolgáló Vallástudományi Intézetből áll. A bencések római Szent Anzelm Egyeteme a Katolikus Nevelési Kongregáció jóváhagyásával affiliálta a főiskola teológusképzését, így ezen a szakon hallgatóink a Szent Anzelm egyetem baccalaureátusi fokozatát kaphatják meg.
2009 októberében együttműködési megállapodást írt alá a főiskola Fenntartói Konferenciája és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, majd az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja is. Ezzel kifejeződik a főiskolának az a szándéka, hogy találkozási pont szeretne lenni a magyar szerzetesség és az iránta érdeklődő laikusok számára. Célunk olyan fiatalos és dinamikus főiskolai közösség létrehozása, amely a katolikus hitnek és teológiának azt az élő hagyományát közvetíti, mely a különböző szerzetesi lelkiségekből forrásozik. Jól felkészült szerzetespapokat, elkötelezett katekétákat, pedagógusokat, szociális és gazdasági szakembereket szeretnénk képezni, nem csupán a magyar egyház, hanem az egész társadalom számára.
Mély meggyőződésem, hogy kortársaink szomjaznak a hiteles keresztény lelkiség és az Istenről való megalapozott tudás után. Ezt a szomjat csillapíthatja az a szellemi kaland, amit a teológia tanulása jelent, ha az „lélekké és életté” (vö. Jn 6,63) válik.
fr. Orosz András Lóránt OFM